Eredeti cím: Dark Triumph
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632615158
Oldalszám: 432
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia *2
Bechdel-teszt: átment
Értékelés: 5*/5
Árulás, hűtlenség és veszély
Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában.
A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van...
Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni?
Mint a sorozat első részét, LaFevers ezt a regényt is egymást szikrázóan gyorsan követő kalandokkal töltötte meg. Kitűnően ábrázolt karakterek, és egy gyors észjárású, bátor, lenyűgözően erős hősnő.
A történetről:
Már az első részben is felkeltette a figyelmemet Sybella, bár csak homályos utalásokat ejtett el az író a karakterét, történetét illetően. Így várható volt, hogy ezt a részt jobban fogom szeretni, és igazam is lett. Míg Ismae történeténél enyhe hiányérzetem volt – bár kétségtelenül tetszett, mégse volt tökéletes –, addig Sybella történetét olvasva végig olyan érzésem volt, hogy nem tudok elég gyorsan olvasni.Hihetetlenül pörgős volt a cselekmény, egy unalmas pillanat sem volt, ráadásul a feszültség az utolsó oldalig megvolt, hiszen még akkor is kétes volt a történet végkimenetele. Oké, ha belegondolunk, hogy ez egy romantikus könyv, akkor azért lehet bizonyos dolgokat sejteni, de még így is bőven van min meglepődni.
A felépítésről:
A történet felépítése nem teljesen új, felfedezhetünk hasonlóságokat az első és második rész között, de csak nagy vonalakban. Ettől ismerős környezetben találjuk magunkat, viszont a történet részletei merőben eltérőek és emiatt megvan az újdonság varázsa is.
A szereplőkről:
Sybella karaktere nagyon érdekes, kicsit ellentmondásos, és látszik, hogy sok mindenért tartja felelősnek magát, és nem egy esetben nincs igaza. Szerencsére mások hatására sokat fejlődik az önértékelése, és megtanulja a múltját is kezelni.
Rémlovag a másik főhősünk, aki megmenti a hősnőt, bár nem a megszokott értelemben. Egy életvidám férfi, aki sokkal hamarabb elcsavarta a fejemet, mint Duval.
Akit még szerettem és új szereplő volt, az Tephanie, aki lehet, hogy kicsit egyszerű, de az odaadása becsületre méltó.
Talán még annyit jegyeznék meg, hogy számomra az apátnő ebben a részben még ellenszenvesebb lett. Persze szükség van rá, hiszen Ismae és Sybella személyisége is fejlődik a hatására – bár talán nem egészen úgy, ahogy ő szeretné.
A sorozatról:
Alapjában véve nagyon tetszik a sorozatban, hogy a történetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, viszont attól, hogy mások a főszereplők, már önállóan is megállják a helyüket. Illetve annak ellenére, hogy a háttércselekmény lezáratlan egy-egy könyv után, a főszereplők sorsa nagyjából lezárul, éppen ezért nincs függővége a történeteknek.
Remélem Annith története is hamarosan megjelenik magyarul. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az ő sorsa hogyan alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése