2014. szeptember 5., péntek

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Kiadás: Maxim, 2013
Eredeti cím: Grave Mercy
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632612706
Oldalszám: 488
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia *1
Értékelés: 4/5

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. 
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?



A könyvről:
Tetszett a könyv, mert olyan korban játszódik, amit szeretek. Emellett jól ötvözi a valóságot a fantasy elemeivel. Bár a könyv olvasása előtt nem sokat tudtam Bretagne-ról, de miután befejeztem kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy a könyvbeli események erősen építenek a valós eseményekre.
Maga a fantasyszál is kifejezetten tetszett, jól ki lett találva. De nem csak ez volt a történet erőssége, az udvari intrikák és a nyomozás is érdekes volt .

A szereplőkről:
Megszerettem Ismae karakterét, mert erős és eszes karakter. Ráadásul az is tetszik, hogy bár eleinte vakon követi a kolostora utasításait, később már sokkal jobban hallgat a saját megérzéseire, és ezt jól is teszi.
Duval pedig méltó párja, hiszen hasonlóan értelmes szereplő, mint Ismae. Tetszik az is, ahogy a történet során alakul a kettőjük közötti kapcsolat.
Rajtuk kívül még a hercegnőt kedveltem meg különösen, mert nem hagyja, hogy bábként irányítsák.
Bár Sybelláról és Annithról nem esik sok szó a történet során, de pont elég információt szolgáltatott róluk az írónő ahhoz, hogy kíváncsi legyek a következő két könyvre, ami róluk szól majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése