2014. augusztus 27., szerda

Scott Westerfeld: Góliát

Kiadás: Ciceró, 2014
Eredeti cím: Goliath
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789635398805
Oldalszám: 578
Sorozat: Leviatán-trilógia *3
Értékelés: 5*/5

Sándor herceg és Deryn a Leviatánon utazik kelet felé, amikor léghajójukat utasítják, hogy Szibériában vegyen fel egy szokatlan utast, a feltaláló Nikola Teslát. Az őrült géniusz azt állítja, hogy fegyvere, Góliát véget tud vetni a háborúnak, de vajon kinek az oldalán áll?
Titkos küldetésük során Sándor végre megismeri barátja legmélyebb titkait: Deryn nemcsak, hogy fiúnak öltözött lány, de szereti is őt.
A korona sorsa, egy nagyváros pusztulása és egy közrendű lány szerelme is Sándor következő lépésétől függ.

A könyvről:
A kiadásról és magáról a világról leírtam már a véleményemet az első kötetről írt bejegyzésemben, úgyhogy ezt nem is részletezném ki különösebben, itt elolvashatjátok:
Külön köszönet érte, hogy a Ciceró Könyvstúdió az első két kötethez tökéletesen passzoló befejező kötetet adott ki. Így aztán valóban gyönyörűen néz ki a trilógia a polcomon.

A cselekményről:
Ez a kötet sem szenvedett hiányt a kalandokban. Leginkább mégis a titkok feltárása és az ezekből következő különböző csavarok tették izgalmassá a történetet. A történet lezárása méltó befejezése a trilógiának, engem boldoggá tett az utolsó újságcikkben megemlített mottóval.

A szereplőkről:
A korábban megismert szereplők viselkedésével ismételten meg voltam elégedve, hűek voltak a korábbiakhoz és még mindig kedvelem őket. Amit talán kiemelnék, hogy nagyon tetszett Volger gróf csökönyös kitartása Sándor mellett, főleg, hogy ebben a részben már egy kicsit jobban adott Sándor szavára és inkább támogatta, mint irányította.
Az újonnan megismert Tesla nem lett a kedvencem, ami nem meglepő, mivel a könyv elég negatívan mutatja be, főleg a történet vége felé. Az újságírók néha szintén bosszantóak tudtak lenni, de azért Adela minden rámenőssége és – Deryn számára bosszantó – éleslátása ellenére szimpatikus volt.

A lány csak egy mozgóképszereplő volt, árnyjáték a vásznon, de valahogy mégis sikerült megragadnia Sándor ütődött fejében.

– Egy kis szabósegítség!
– A szörnyecskének igaza van. – Deryn átnézett Sándor válla fölött. – Én úgy látom, a te sorsod egy passzentosabb zubbony.

– Mm, nagyon bátor.
– Nagyon – mondta Bovril. – Olyan őrült lehet, amilyen csak lenni akar.

– Higgyen bennem egy kicsit, Volger!
– Bennem hatalmas a hit, csak mérhetetlen bosszúságom mérsékeli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése