Eredeti cím: Brave New World
Fordító: Szentmihályi Szabó Péter
ISBN: 9632115260
Oldalszám: 214
Értékelés: 5/5
Századunk egyik legjelentősebb angol regényírója, Aldous Huxley (1894-1963) 1932-ben jelentette meg a Szép új világot, azt a művet, amely mindmáig bestseller maradt, s meg-megújuló viták bizonyítják mondandója frisseségét, kritikája, figyelmeztetése érvényességét. A hírneves angol családból származó, filozófusként és esszéistaként is kiváló Huxley minden művében merészen kísérletező, intellektuális alkotó; a Szép új világ antiutópiája a Morus és Swift nyomán haladó keserű társadalmi kritikát a tudományos-fantasztikus irodalom eszközeivel adja elő. Huxley ironikus és pesszimista látomása az ún. fogyasztói társadalom jövőjéről ma is elgondolkodtató, hiszen a könyv megjelenése óta eltelt fél évszázad alatt sok tudományos és fiktív elem valósággá vált, ami a harmincas években még tiszta science fiction volt. Az író az elgépiesedett, manipulált és elembertelenedett modern világba csöppent, Shakespeare-t olvasgató Vadember szemével láttatja ezt a korántsem egyértelműen „szép új világot”. A regény hosszú évtizedek után Szinnai Tivadar fordításának felhasználásával most jelenik meg újra magyar nyelven, új fordításban.
Nem is tudom, hogy álljak hozzá a könyvben leírt világhoz. Fura az elképzelés, és mégis van egy morbid vonzása. Mert mi lenne ha mindenki boldog lehetne? Boldogság lenne még az? Hiszen ha nem tudjuk mi a szomorúság, akkor hogyan jelenthetjük ki, hogy boldogok vagyunk? Bár persze ebben a világban nincs ideje az embereknek elgondolkozni ilyeneken, tulajdonképpen egyáltalán nincs ideje gondolkozni. Mivel az káros lehet az egyénre és általa a társadalomra. De mi is az egyén? A társadalmat alkotó sokaság tagja, és ennél nem több. Csak a többiekkel együtt alkot egy nagy egészet, önmagában véve elhanyagolható és bármikor pótolható. Elméletileg ugyan mindenki mindenkihez tartozik, de érzelmileg senki nem tartozik senkihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése