2014. március 8., szombat

David Mitchell: Felhőatlasz

Kiadás: Cartaphilus, 2012
Eredeti cím: Cloud Atlas
Fordítók: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla
ISBN: 9789632662206
Oldalszám: 570
Értékelés: 5*/5

Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.

David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők.
De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?
A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet.

A könyvről:
Nagyon tetszett a történet szerkezete, ahogy szépen elkezdte felépíteni az egyes történeteket, míg el nem jutott a hatodik történethez. Ezután pedig egyesével elvarrta a már megkezdett szálakat. Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy egymásba zárulnak a történetek. Illetve az is nagyon tetszett, ahogy átkötötte őket, mert mindenhol utalás volt a korábbi történetre: könyv, film vagy egyéb formában, de mindenhol megjelent az előző történet.
Minden egyes történet stílusában és műfajában különböző és kitennének egy-egy saját könyvet is akár, mégis így együtt tesznek ki egy egészet, így nyújtanak igazán maradandó élményt. Megláthatjuk bennük a sorsokat külön-külön, és ezek összefüggését is. Hatásukat a jövőre, ami túlmutat rajtuk.

A hat történetről külön-külön:
Adam Ewing csendes-óceáni naplója
Elgy napló a rabszolgaságról? Vagy arról, hogy nem számít ki vagy és honnan jöttél? Tetszett, már csak a történelmi jellege miatt is, de önmagában nem ez volt a legjobb a hat történet közül, bár valóban érdekes gondolatokat vetett fel.

Levelek a kastélyból
Egy ifjú zeneszerző szárnypróbálgatásainak látszik, de sokkal több ennél. Talán itt jelenik meg leginkább a romantika. Nem csak a szerelem formájában, hanem annak a romantikus elképzelésnek a formájában, hogy a művész megalkotja a MŰVET.

Fél életek – Az első Luisa Rey-rejtély
Ez egy krimi, vagy talán mégse. Az olvasó előtt nincs igazi rejtély, hiszen a történet elejétől tudunk a lappangó titokról. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk vele, vagy még inkább az, hogy a szereplők mit kezdenek vele.

Timothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai
Őszintén szólva a történet első fele nem keltett bennem akkora érdeklődést. Inkább taszított, mivel Timothy Cavendish-t nem tartottam túl szimpatikus figurának. Aztán a második felében valahogy ezt a groteszk történet mégiscsak érdekelni kezdett.

Szonmi~451 oriszon-tanúsága
Egyértelműen ez lett a kedvencem. A maga kis disztópikus világával nagyon tetszett. Ami még jobban megfogott benne, az maga Szonmi~451 volt, ahogy hűvös nyugalommal elmeséli a történetét. Ezáltal ismerjük meg a világot, és őt magát is. 

A Loccsogó-gázlónál, meg ami utána jött
Bepillantás abba, hogy mi történik a felemelkedés bukása után. Érdekes, és nem is olyan ijesztő elképzelés, valahogy megvan a bája. Bár az elején nagyon fura volt a nyelvezete, de végül megszoktam. Különösen tetszett, ahogy a jövőkép visszamutat a múltra.

A filmről:
Megnéztem a filmet, de szerintem nem lett az igazi. Alapjában véve érdekes volt, de a könyv után nem ezt vártam. Sokkal kuszább volt a történetek összefonódásának kezelése. Míg a könyvben lineárisan volt elmesélve egy-egy történet cselekménye, addig a film némelyik történetet rögtön a végén kezdte, és utána ugrott vissza az elejére. Szerintem erre nem volt semmi szükség a történet szempontjából, enélkül is érdekes lett volna és valószínűleg érthetőbb is. Ráadásul nem egy történet kapott romantikus felhangot, annak ellenére, hogy a könyvben egyáltalán nem volt benne, vagy csak kevés. Ezek miatt kevésbé érzem komolynak és meghatározónak a filmet.
No meg túlságosan ráment arra, hogy minden mindennel összefügg. Nem egy szereplőt indokolatlanul játszott ugyanaz a színész és még zavaros is lett tőle a történet. Szerintem nem ez volt a legjobb megoldás.
De ami a legjobban kiverte nálam a biztosítékot, hogy Szonmi történetéből fontos események maradtak ki, amitől kevésbé jöttek át a mögötte lévő gondolatok. Ráadásul – mint már említettem – a könyvben ez volt a kedvenc részem.
Azért lehet még megnézem. Talán most, hogy tudom mit fogok kapni, másképp nézem majd a filmet, és kevésbé fog számítani, hogy nem azt kaptam, amire a könyv alapján számítottam.

Béke – nem folytonossági hiány két háború között, hanem hosszú évezredek óta tartó elpusztíthatatlan béke – kormányozza e távoli szigeteket.

Az egykor befolyásos Crommelynck család a háború során kivételes zsenialitást tanúsított: a döntő pillanatokban mindig a rossz oldalra állt.

Egy féli olvasott könyv olyan, akár egy befejezetlen szerelmi kaland.

Mi az ördögnek zárja magára az ajtót, ha az ablakot meg tárva nyitva hagyja? A poroszok elmentek már, a kísértetek meg a zárt ajtón is bejönnek.

Hazudtam-e valaha azért, hogy legyen egy sztorim? Hazugságok megatonnái még reggel, éhgyomorra, ha csak egy lépéssel is közelebb jutok általa az igazsághoz.

Az a fontos, hogy megismerjük az ön verzióját az igazságról.
Számomra soha nem is volt fontos az igazság másik verziója.

A félelem megacélozza az elővigyázatosságot, ám az unalom kikezdi.

Nekünk fabrikánsoknak sem módunk, sem jogunk nincs az érzelmek kifejezésére, de az, hogy nem is vagyunk képesek érzelmeket átélni, csupán közkeletű téveszme.

E törvényeken túl a rendszer egyedüli válasza ugyanaz, ami minden csődbe jutott ideológia imádott stratégiája: a tagadás.

Anya azt szokta mondani, hogy a menekülés sosincs távolabb a legközelebbi könyvnél.

Hatalom, idő, gravitáció, szerelem. Az erők, amelyek igazán számítanak, mind láthatatlanok.


Avagy a könyvben megemlített könyvek:
  • Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra
  • Herman Melville: Benito Cereno
  • H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
  • Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
  • William Shakespeare: Hamlet
  • Pierre Boulle: A majmok bolygója
  • Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
  • Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna
  • John Wyndham: Szemünk fényei
  • Edward Gibbon: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története
  • William Shakespeare: Macbeth
  • Ernest Hemingway: Vándorünnep
  • Lewis Carroll: Alice Csodaországban
  • W. W. Jacobs: The monkey's paw
  • Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport
  • Henri Charrière: Pillangó
  • A Gilgames-eposz
  • Hans Christian Andersen meséi
  • Publius Vergilius Maro: Aeneis
  • Joseph Conrad: A sötétség mélyén
  • Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmenekültek
  • Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
  • J. D. Salinger: Kilenc történet
  • C. S. Lewis: Narnia Krónikái
  • William Shakespeare: Titus Andronicus
  • Washington Irving: Rip van Winkle
  • Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
  • Miguel de Cervantes: Don Quijote
  • Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes (sorozat)
  • Az Ezeregyéjszaka meséi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése