2014. január 23., csütörtök

Jessica Park: Szeretni bolondulásig

Kiadás: Könyvmolyképző, 2013
Eredeti cím: Flat-Out Love
Fordító: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 386
Értékelés: 5*/5


A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi. Szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján ez a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Ő Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn, akibe Julie teljesen belezúgott
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.


A könyvről:
Hú, meg ha. Nagyon tetszett ez a könyv. Egy igazán szép történet, bár határozottan nem egyszerű, és nem könnyű, de ezt kellőképpen ellensúlyozta a humoros stílus. Az elején mondjuk kicsit megijedtem attól, hogy tényleg mindent meg fognak osztani a Facebook-on, de azért szerencsére nem uralkodott el ez a mánia a könyvön annyira. Sőt, az állapotkiírások legtöbbje megnevettetett. Meg aztán ugye lényeges szerepet játszott a Finnel való kapcsolattartásban, és külön érdekessé is tette ezt.
Ami még nagyon tetszett a történetben az az idő kezelése volt. Mert nem volt valószerűtlen. Nagyjából egy évet ölel fel a történet, ami alatt véleményem szerint valóban megtörténhetnek ezek a dolgok, ezek a változások. Ugyanakkor nem akart minden részlettel untatni az írónő, hanem a lényeges eseményeknek szentelt több időt, a kevésbé érdekeseket meg egy egyszerű utalással átugrotta. Amely abból állt, hogy az új fejezet elején volt egy mondat, hogy április van, míg az előzőnek januárban lett vége. Ez az első ilyennél kicsit fura volt, de ahelyett, hogy zavaró lett volna, valójában sokkal hitelesebbé tette számomra a történetet.

A szereplőkről:
Kétségtelenül Celeste volt a kedvenc karakterem a könyvben. Nagyon szépen van ábrázolva a fejlődése, ahogy Julie-val megismerkedik, aztán lassan, de biztosan levetkőzi a korlátait, és továbblép. Igazán jó volt erről olvasni, és közben határozottan megszerettem ezt a fura kislányt.
Julie-t szintén megkedveltem. Bár időnként elég nagy hülyeségeket csinált, de azért általában érhető volt, hogy miért is csinálja. Mint például a szilveszter estéje, most őszintén lehet, hogy én is valami hasonlót csináltam volna. Akkor nagyon megsajnáltam szegény lányt. Viszont mégiscsak ő volt az, aki úgymond felébresztette a Watkins családot, és ehhez annak kellett lennie, aki.
Aztán ott van még Matt, akinek imádom a pólóit, bár Julie állandóan szekálja miattuk a könyvben, nekem bejöttek. Meg úgy egyébként Matt is, kicsit gyagyás a srác, de azért aranyos.
Finn, a hős, a megmentő, aki ennek ellenére nincs ott, amikor kéne. Bezzeg a kartonbátyó Celeste elmaradhatatlan társa.
Aztán ott van Dana, aki még megfogott a történetben. Már a történet elején összebarátkoznak Julie-val és igazán szerethető és megértő lánynak bizonyul azon alkalmakkor, mikor felbukkan a könyvben. A randi után lévő telefonbeszélgetés meg határozottan tetszett, mert kiderül belőle, hogy bizony Dana tudja, amit Julie még nem sejt.

A borító:
Általában nem szeretem, ha egy magyar nyelvű kiadásról messziről ordít az eredeti cím, míg a magyar címet nagyítóval kell rajta keresni. Itt ugyanez a helyzet, azonban ez esetben annyira tetszik az eredeti borító, hogy szemet hunyok felette. Mert minden betűben egy-egy kis utalás van a történet bizonyos eseményeire, és azt hiszem nem lett volna egyszerű ezt a magyar címmel megvalósítani. No meg lefordítani se lehet igazán jól a címet, bár azért találó lett a magyar is.

Ezt nem nevezném sálnak. Egy sál vastag és meleg, és csak télen van rá szükség.

A mai pólón az állt, hogy ÉN: mint te, csak jobb kiadásban.

Jó jelnek tartom, hogy van olvasnivaló. Barátságos atmoszférát érzékelek itt.

Julie Seagle Egy átlagos presszókávéban harmadannyi a koffein, mint egy sima csésze kávéban, úgyhogy ti sznobok mind le vagytok ejtve! Sokkal jobban bírom a koffeint, mint ti. Persze, ti óriásnak érezhetitek magatokat a mini csészétekkel, de valahogy majd csak megleszek a normális bögrémmel.

Remek nap ez a mai, Fotó Finn, végre flexibilissé válhatsz!

– Van fogalma róla, hányszor szóltál ma rám, hogy fogjam be?
– Van fogalma róla, hányszor szólhattam volna még rád?

Miért zabálja be a mosógép a zoknikat? Olyan jó ízük volna? Talán meg kéne kóstolnod egy zoknit?

– Kérlek, ne sírj, Julie! Egyszerűen csodálatos vagy, hogy be mertél menni! – mondta Celeste.
– Egyáltalán nem csodálatos, Celeste. Hanem tök hülye - közölte Matt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése