 |
| Kiadás: Könyvmolyképző, 2012 Eredeti cím: Still Alice Fordító: Neset Adrienn Oldalszám: 326 |
Fülszöveg
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.
Vélemény
Furcsamód olvasás közben egészen jól tűrtem Alice betegségét, pedig általában az életben, illetve filmben is nehezen viselem azokat a beteg embereket, akiknek az elmeállapota romlik, vagy eredendően nem éri el azt a szintet, ami a saját szükségleteik ellátásához elengedhetetlen. Nem tudom, hogy miért van ez bennem, talán félek az ismeretlentől, talán tartok magától a betegségtől, fogalmam sincs. Főleg azért nem tudom, mert tulajdonképpen sosem kerültem közeli kapcsolatba ilyen emberekkel. Lehet, hogy ha a tulajdon rokonom, barátom kerülne ilyen helyzetbe, akkor megtanulnám elfogadni ezt a helyzetet. Vagy lehet, hogy pont azért félek ezektől a betegségektől, mert tartok tőle, hogy nem tudnám elfogadni őket, nem tudom.
Ennek ellenére, olvasva valahogy magával rántott Alice világa, jobban megértettem, hogy mi megy végbe magában a betegben. Talán ez majd segít abban, hogy jobban viszonyuljak az ilyen betegségekkel élőkhöz. Remélem így lesz, mert számomra mindig is nehéz volt ezt elfogadni.
Az írónő viszont nagyon jól ír erről a kórról, valóban megtudhatjuk, hogy mi is megy végbe ilyenkor az emberekben, mit éreznek, amikor megtudják, hogy betegek. Illetve azt is, hogy milyen amikor már szinte semmi se számít, amikor csak néhány foszladozó szálon függnek a múlt képei. Elszomorító ezt látni. Lehet, hogy ezért is tartok ezektől a betegségektől, mert egy idő után nem lehet ellene harcolni, sőt a betegek egy idő után nem is akarnak, egyszerűen már nem fogják fel az egészet.
5/5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése