2013. augusztus 15., csütörtök

Torey Hayden: Szellemlány

Kiadás: Göncöl, 2008
Eredeti cím: Ghost Girl
Fordító: Abody Rita
Oldalszám: 348
Fülszöveg
Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt a saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült, Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye - az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem...

Vélemény
Nem ez az első könyvem az írónőtől, mégis sokkolóan hatott rám. Az Egy gyermek című könyve megrázó volt számomra, mégis megvolt benne a feloldás. Ez a könyv egész más volt, sokkal borzasztóbb annál, mint amit eddig el tudtam képzelni. Még így is, hogy én csak a könyvet olvastam, frusztrált, hogy nem tudom mi baja van Jadienek, úgyhogy minden tiszteletem az írónőé, hiszen végigcsinálta ezt a szörnyűséget. A kislány pedig egy hős, hogy túlélte, és bár hihetetlen volt számomra, hogy a végén milyen menekülési útvonalak ötlenek fel benne - hiszen csak egy nyolc éves gyerek -, mégis meg tudtam érteni, hogy miért gondolkozik úgy, ahogy.
A Jadie némaságát kiváltó okokról nem tudom, hogy miben higgyek, mert valójában egyiket se szeretném elhinni, mert túlságosan iszonyú bármelyik magyarázat is ahhoz, hogy elfogadjam. Éppen emiatt az iszony miatt pontozni se szeretném a könyvet, mert bár egy remekül megírt történet, de amit elmond az borzasztó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése